Itt vagyok, megvagyok, jól vagyok!

Emlékeztek Rám? Ideiglenes gazdimtól a Négyes nevet kaptam, amit csak és kizárólag azért nem változtatott meg, mert elkezdtem hallgatni rá! A Kertész utcai tesók negyedik tagja vagyok, aki miután kiszedtek a pincéből a legjobban félt. Ismeretlen volt számomra az, amivel itt, ideiglenes otthonomban találkoztam. Bár más lett a környezet, és visszatértek a testvéreim is, akikkel nagyokat lehetett játszani meg jókat enni, de az emberektől még mindig nagyon tartottam. Ez alól az Idimamim sem volt kivétel, akinek szintén el kellett nyernie a bizalmam. Bevallom, jó sok dolga volt velem eddig.

De tegnap azt mondta: – Négyeske! Te már kb. 70-80 %-ban készen állsz arra, hogy végleges gazdihoz költözz.

Az elmúlt hetekben tényleg nagyon sok minden történt. Idimamim nem hagyott nyugton. Folyton macerált, simogatott, vakargatott, etetett és játszott velem. Egy alkalommal el is elköltöztetett. Egy családhoz kerültem, akik örökbe fogadtak volna, de én valahogy mégsem tudtam levetkőzni a félelmeimet. Idimamim és az új gazdim ezért úgy döntött, visszamegyek a tesókhoz, akik valószínűleg sokat tudnának még segíteni nekem.

És így is lett. Most azt érzem, hogy napról napra bátrabb vagyok! Már felugrok egyedül – bár kicsit bénán – a mosogatóhoz, dörgölőzöm Idimamim lábához, és türelmesen várom, hogy finom falatokat kapjak, amiket szépen el is veszek. Most az ölben dorombolást és nyugton fekvést gyakoroljuk. Ha ez is megy, akkor újra nekifutok a gazdisodásnak, és ígérem, hogy akkor már nagyon jó és szép cica lesz belőlem.